Ma délelőtt átrepültünk Sao Pauloból Foz do Iguacuba, a vízesések hazájába. Brazíliában a legnagyobb vízes az Amazonas vidéken, míg a legtöbb vízesés (több mint 260) Iguacuban található. Az első napunkat még a környék megismerésével és a borzasztó nagy hőség (30 fok felett magas páratartalom mellett) megszokásával töltöttük:
Röpke másfél óra alatt el is értük uticélunkat. A reptérről egyenes transzfer vezetett a szállodáig ahol a nagy hőségtől és éhségtől nem bírtunk sokat maradni. Rögtön kinéztünk magunknak egy jó kis vendéglőt. Egy órával a nyitás előtt érkeztünk, de sikerült a tulajdonost meggyőznünk, hogy szolgáljon már ki mert éhesek vagyunk:) Egy nagyon hangulatos kis hal étkekkel teli vendéglő volt ahol egy nagy halat - fajtáját nem tudom - ettünk meg négyen elnyomtatva egy nagyon finom helybéli borral:
Tele pocakkal - vagy inkább hassal - feltérképeztem a vendéglőt. Az első ami leginkább szemet ütött egy hatalmas teknős páncél mely a plafonból lógott alá. A páncélról - lásdd alább - rögtön egy szív és azon keresztül az én kedves Ágikám jutott az eszembe. Hogy mindenki tudja, nagyon hiányzik ám nekem!:) Édesapám - kapva az alkalmon - máris érdeklődött a teknős specialitások iránt, de sajnos elutasítást kapott mivel ez egy védett állat. Nem mintha a kaja nem lett volna elég, édesnyám a rákok írányába vette az irányt, míg én egy másikat - a falra felragasztva - kóstolgattam:
Úgy látszik nem csak mi, hanem a vendéglő végében egy akváriumban található halaknak is megjött az étvágyuk. Ám ők nem hagyományos módon, hanem csuszliból szopogatva fogyasztották el az ebédet! Érdekes és meglepő látvány volt... Ki tudja még milyen furcsaságokkal fogok szembesülni:) :
Az ebéd után egy rövid szieszta következett ami nekem és apumnak a medence szélén koktélozva telt el. Nem volt sok időnk és máris indultunk az est fénypontjára: egy borzasztó nagy vacsora minden finomsággal folklor esttel egybekötve. Lehet a meleg miatt, de nem voltunk képesek sokat enni inkább a gyönyörű - környékbeli országok sajátosságainak megfelelően - táncokra és táncosokra (Áginak: a lányoknál behunytam ám a szemem :D )figyeltünk. Íme a fényképek amikhez nem kell fűzni kommentárokat:
A Brazíliával határos országok "néptáncait" mind mind felismerhettük a show alatt. Természetesen próbáltam ezen pillanatok nagy részét megörökíteni, de az emberkék oly gyorsan táncoltak, hogy a képeim közt elég gyakran akad elmosódott kép is. De a lényeg az remélem átjön:
Ha már eddig eljutottál biztosan belefáradtál a képek nézegetésébe, de én hogy a blog megírásába és feltöltésébe! Itt már hajnal fél 1 van ami otthon hajnali fél 5-t jelent és mivel a teljes átállásom még nem történt meg, ezért egy kicsit fáradok. De legszebb színkavalkád a végére jutott:
Persze mi sem unatkozhattunk, így hát elköszönés képpen egy csinos brazil nővel fotózkodtunk mindannyian:
Fiúk, lányok mára ennyi a mókából! A holnapi nap gyönyörűnek igérkezik, végre ellátogatunk a vízesésekhez és előreláthatólag jó sok kis kalandban részünk lesz majd! A holnapi viszontlátásra!
Üdv,
E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése