Utolsó bejegyzésem...

Hello hello!

Véget ért a nagy kirándulás, így elérkeztem a blogom utolsó bejegyzéséhez.

Összefoglalóan elmondhatom, hogy egy csodálatos kirándulásban volt részünk amit elsosorban szüleimnek szeretnék megköszönni. Külön köszönet jár testvéremnek, Boglárkának a helyi kalauzolásért és nyelvbéli segítségért! Köszönök mindent!

Az utolsó nap meglehetősen nyugodtan és pakolással telt el. Igaz, a délelőtt folyamán én egy házi dolgozaton dolgoztam, de szüleim kihasználtak minden percet és körbe járták mégegyszer a gyönyörű apátságot! Itt szeretném megemlíteni a csodálatos és szeretet teljes bencés atyákat (legfőképpen Ödön és Sándor atyát) aki odaadóan segítettek bennünket!


Délután 3 óra körül viszont útra indult a csipet-csapat. Nem győztünk hálálkodni a kedves Ödön és Sándor atyának a sok sok segítségért és kedvességért amit tőlük kaptunk. Viszont az apátságból kiérve egy megható családi áldást követőnek újra útra keltünk...
Igazából ezt követően jött a nehez! Ugyanis családunk legfiatalbb tagja, Boglárka nem jött velünk Európába. Még közel 4 hónapot marad a csodálatos és szórakoztató Brazíliában. Ezt a tényt természetesen édesanyám fogadta a legnehezebben! De sajnos el kellett válnunk:




Szép volt együtt... Köszönöm...

"Röpke" három órás utazást követően kiértünk a nemzetközi repülőtérre. Egy kicsit izgultam, hogy elkésünk, de a késve érkező légikisasszonyoknak köszönhetően nem indult pontosan a gép. A közel 10 órás út végén egyik szemünk sírt, egyik szemünk nevetett. Szomorúak voltunk, mert Boglárka nem volt velünk, de ugyanakkor boldogak is mivel szerencsésen földet értünk:)


Madridban még volt időnk vásárolgatni egy keveset, de délután újra a budapesti levegőt szívhattuk. Amikor kiértem a csomagelosztóból a lehető legszebb dolog történhetett velem: újra átölelhettem és szeretgethettem kedves páromat, az édes Ágikámat! Nagyon boldog voltam...

Végezetült szeretnék mégegyszer mindent megköszönni családomnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen kirándulást! Köszönöm!!!

Legyetek jók!

Üdvözlettel,

Előd

Lassan véget ér a NAGY kirándulás

Hello hello!

Lassan blogom utolsó bejegyzésemhez érek... Mivel a "kis" kalandozásunk nem egészen három hete tart, ideje haza menni. De mivel ez a nap csak holnap jön el, megprobáltuk a mai programunkat is megfelelően alakítani.

Ahogy már többször is említettem, Sao Paulo hatalmas város, így a sok épület után valami zöldre vágytunk. Így hát a több mint 82 hektáron fekvő állatkert felé vettük az irányt...


Az iszonyatos meleg elől a zöld közé vágytunk. De ahogy gondoltunk, itt sem volt egy cseppel sem kibírhatóbb a borzasztó hőség. :) Sajnálatos módon néhány "állatka" is hasonlóan gondolt, minek következtében jó párat csak messze az árnyék alatt pillanthattunk meg...




Mi sem hiányozhatunk ám :)


A szavannán...

A jó öreg hangyász is megmutatta magát... Körbe-körbe ment szegény, mintha egy szinpadon lett volna
Szegény macik! A borzasztó nagy hőség elől a vízbe menekültek... Ha tudnák, hogy erdélyi kollégáik milyen jó hűvősben élnek...

A kedvencünk, a Toto Tukán...

"Csak" a filmekben látható színes tollazatú papagályok is nagyon lenyűgőztek bennünket:


Na ide nem tettem volna be a lábamat...
Tökéletes harmóniában...
Szegény nagyon várja a Jégkorszakot :)

A több mint két órás látogatás után, ahogy a szegény pingvin, mi is egy hűvősebb helyet kerestünk. Jó túristák lévén, hamar megtaláltuk, ahol többek között ajándékokat is sikerült venni az otthoniaknak.

Ezt követően a hatalmas dugót legyőzve, hét óra magasságában végre haza keveredtünk. De ahogy a Fejéréket eddig "megismerhettétek", mi soha nem pihenünk sokat. Egy óra felfrissülés után, a Magyar Házba indultunk ahová vacsorára voltunk hivatalosak.




A két utolsó képen a legkedvesebb két magyar (Éva néni és Gida bácsi) emberkét ismerhettük meg Brazíliában. Jó volt megtapasztalni ismételten a magyar vendégszeretet, ráadásul kb. 50 magyar társaságában...

A vacsora után pedig a kedves Gyula Misi konzul úr vitt haza bennünket... Ennél szebb fogadtatás ki tudna részesülni a csodálatos Brazíliában, az óriási Sao Pauloban?

Holnap újra útnak indulunk, de mostmár meg sem fogunk állni Európáig...

Legyetek jók!

Üdv,

E.

Barangolás Sao Paulo belvárosában

Hello!

A reggeli gyerek zsibongás ébresztő után a délelőttöt egy másik híres Shopping Centerben és annak környékén töltöttük. Mivel nem shoppingolni jöttünk Sao Pauloba, így nem sokat időztünk itt és a finom ebéd után, város nézésre adtuk a fejünket.
Ahogy a tegnap, ma is egy kedves "helyi" magyar emberke, jelen esetben Péter kisért az útunk során. Nagyon jó társaságnak bizonyúlt, ráadásul ha ő nincs, egy kicsit elvesztünk volna a városban.

Első úti célunk a Santander bank tornya volt. Ez Sao Paulo egyik legmagsabb tornya ahonnan 40 km-es súgárban majdnem mindent beláthattunk. Sao Paulo iszonyat hatalmas...








A "nézelődést" követően a Mercado Municipialba vezetett az útunk. Ahogy a nevéből is sejthető, ez egy hatalmas piac ahol különböző helyi finomságokat lehet kapni. Sajnos mi a zárásra értünk oda, de így is találtunk néhány "érdekességet":
A következő gyümölcs tetején lévő valami szárítás olyan mint a mogyoró... Ha nem figyel az ember, könnyen egy ilyenre harap rá :)

A kis szőrős cseresznye... Legalábbis Bogi szerint olyan az íze...
Mintha cékla lenne :D
Piros banán... Azt hittem csak zöld és sárga van csak belőle... De az ember úgy látszik mindig tanul...
Bütykös citrom...

A gyümölcsök és édességek után valami sósra is vágytunk. Az alábbi képen látható ételek igazából kenyerek melyek egybe vannak sűtve sonkával, mortadellával meg még ki tudja milyen finomságokkal...
Miután "jól" laktunk egy esti sétára adtuk a fejünket az Avenida Paulistan... Ez Sao Paulo üzleti negyedének fő útcája. Egy két helyen igen szép épületekre találtam:








Ha itt ilyen magas és szép irodaépületek vannak, akkor milyenek lehetnek az USA-ban. Remélem egyszer oda is eljutok...




Tényleg hatalmas Sao Paulo... A "sétálgatás" után eléggé elfáradtunk, így muszáj volt megpihenni. Az iszogatást követően még egy keveset nézelődtünk, de hamarosan az apátság felé vettük az irányt!

Ideje lassan lefeküdni, így befejezem a mai bejegyzésemet. Elteszem magam holnapra...

Legyetek jók!

Üdv,

E.